Aki éppen várandós az biztos elgondolkodik, hogy mi legyen leendő gyermekének neve. Természetesen nem kell rögtön az első nap, miután kiderül egy nőről, hogy terhes, nevet választani. Amint egy nő a 20. hétbe lép a várandóságában, az orvosok megtudják mondani, hogy fiú, vagy lány lesz. Ezután pedig lehet gondolkodni a neveken. Hogy őszinte legyek, ez nem olyan egyszerű, mint elsőre gondoltam. Egy nevet kitalálni, ami passzol a családnévhez, nehéz. Legalábbis a számomra az, így külön örültem, hogy a párom mondott egy nevet, ami elsőre megtetszett és azóta vagyunk ezen név mellett, ami a Gergely lett (Gergő becézve). A családnévhez is tökéletes és nekünk is tetszik, szóval nem gondolkodunk más neven, mert felesleges.
Most jöhetne az, hogy tippeket adjak, hogy hogyan érdemes neveket választani, de mivel én sem tudtam, így feleslegesnek tartom, hogy osszam az észt. Ráadásul ezt nem egyedül érdemes eldönteni, hanem a párunkkal, elvégre egy baba nem csak egy ember munkája. Közösen kell megbeszélni, főleg, ha egy új életről van szó. Egyébként, ha már megvan a név, érdemes szem előtt tartani, hogy egy, vagy két nevet kapjon. Vannak olyanok (köztük a páromnak is), akik nem csak Balázsok, hanem van még egy nevük is. Szerencsémre nekem csak egy van, bár most feleségként így is elég hosszú, főleg, ha alá kell írni valamilyen papírt. Én azt javaslom, hogy egy név bőven elég. Nem igazán értem, hogy plusz egy név minek? De végül is, szülője válogatja. Az biztos, hogy a kicsinknek nem lesz 2 neve, mert feleslegesnek tartjuk.
Egy kicsit a mai napomról, bár olyan sok minden nem történt. Sikerült megint lustálkodnom. Kezdem úgy érezni magam, mint egy óriás csecsemő :D Ezt leszámítva, láttam ma egy érdekes fát, amit grincsnek neveznek (itt egy kép róla). Erről a fáról egyik cserémnél olvastam előszőr, mert sosem hallottam róla azelőtt. Őszintén szólva... nem igazán tetszik és a lakásba sem tenném ki, hogy díszelegjen. Bár valakinek biztosan tetszik.

Az utóbbi időszakban nem vittem túlzásba a könyvek olvasását. Mentségemre szóljon, hogy sokat kellett szaladgálni és fáradt is voltam a szaladgálások miatt, így kedvem sem volt, mert tudom, hogy úgyis elaludtam volna, miközben olvasok. Ma egy olyan könyvről akarok írni, amit már elolvastam és úgy érzem, hogy tudok véleményt alkotni róla, vagyis nem az van bennem, hogy lenyűgözött és csak dícsérném.
Between the lines - A sorok között (Tammara Webber): Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar - most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-t akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy készségesen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem szembesül: egy mindenre elszánt volt barátnővel és egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal. Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át munkát adtak számára. Az igazi mozifilmben kapott főszerep - a szuperdögös Reid Alexander mellett - egy valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében: egyszerű, normális lány szeretne lenni.
Amint a kezembe került, el is olvastam és pár óra alatt végeztem is vele. Teljesen lenyűgözött és tudtam, hogy ez a könyv nekem lett kitalálva. Szinte faltam a sorokat és kedveltem meg bizonyos karaktereket, míg van, aki megutáltatta magát. Igaz, hogy jóval idősebb vagyok, mint a főszereplő lány, de mégis beletudtam élni magam a helyzetébe. Persze nem mindenben értettem vele egyet és volt olyan is, amikor elbeszélgettem volna Emma-val, hogy ezt most miért tetted? Mint mindennek, ennek is vannak hibái, de őszintén szólva, én nem szoktam a hibákat keresgélni, mert nem azért kezdek el olvasni, hogy azt keressem, most hol is tudnék belekötni az alkotásba. Vagy tetszik, vagy nem. Egy könyvet mindig akkor veszek meg, ha a története, ami a hátoldalán van, képes megfogni és rávenni arra, hogy elhozzam a könyvesboltból. Ennek a könyvnek ez sikerült is. Az utolsó sorok pedig megnyugtattak és végül is, Emma jól döntött, amikor választott. A folytasása is jól sikeredett, vagyis a második kötete. Bár némi szappanopera jelleget kapott, de azt leszámítva, tetszett az a könyv is. Reid karaktere egy tipikus macsó, aki minden nőt ágyba visz és nem törődik az érzelmekkel. Viszont az első kötetben megtudjuk, hogy miért is ilyen, bár ez akkor sem mentség a viselkedésére, akárhonnan is nézzük. Emma pedig koraérett, bár néha ez nem vehető észre, konkrétan itt a pasikkal való viselkedésére érthető ez. Ezt leszámítva, észrevehető, hogy nem gyerekes és tud gondolkodni. Graham akár minta férfi is lehetne, aki érzelmes és okos is, bár picit ravasz, de úgy vélem, hogy ebben semmi rossz nincs. Illetve, van egy negyedik karakter is, Brooke személyében, aki akár az a pláza csaj is lehetne, mert olyan a viselkedése. Tulajdonképpen vehetjük Reid-nek is, csak lányban. Az első kötetben lényegében 2 mesélő van, Reid és Emma. Ezzel ellentétben, a 2. kötetben, már mind a négy felsorolt meséli el az érzéseit és szándékait. Itt is fenáll a helyzet, hogy van olyan karakter, akit lehet szeretni és van, akit nem. Mindenesetre, Reid talán nem is olyan szörnyű alak? A harmadik kötet sajnos nem nagyon akar magyarul is megjelenni és már le is mondtam róla, pedig nagyon érdekelne, hogy Reid milyen változásokon megy keresztül egy új karakternek köszönhetően. Ha értékelnem kellene a két kötetet, akkor mindkettőre azt mondanám, hogy bárki, aki szereti a tini románcot, olvassa el.

Számomra az első állapotosság egyenlő lett a lustasággal. Nem vagyok az a "fekszek egész nap" típus, de valahogy ez elkap, noha nem minden nap. Lassan a 20. hétbe érek és persze boldog vagyok, de jobban örülnék, ha letelne még az az időszak, ami hátra van. Bár maga a tény, hogy már 20 hét eltelt, furcsa, hisz olyan érzés ez nekem, mintha tegnap csináltam volna meg az első terhességi tesztemet. Minden egy hétfői napon kezdődött, amikor korán keltem, ugyanis melóba kellett menni, így a szokásos 3:20-ra beállított telefonom csörögni kezdett, bár nem éreztem magam valami jól, mintha lázas lettem volna. Mindenesetre nem foglalkoztam vele és mentem dolgozni. Bent a munkahelyen semmi erőm nem volt dolgozni, ráadásul a lábamon is alig bírtam megállni. Benéztem az ottani orvoshoz, ahol megmérték a lázam, persze kiderült, hogy semmi ilyen nincs. Vércukorszint mérést is kaptam, de azzal is minden rendben volt. Azt ne felejtsem el, hogy pluszban még a fejem is fájt, bár az elmúlt egy kis víz ivás után. Aztán jó néhány perc után visszamentem és ugyanúgy kínlódtam tovább. Mielőtt hazaértem volna, egy munkatársamat beküldtem a gyógyszertárba egy tesztért, mert azelőtt sokat voltam ott tesztekért, így már úgy voltam vele, hogy hátha... Otthon a párom társaságában megcsináltam a terhességi tesztet. És hát igen... 20. hét... Persze nem akartuk elhinni, hogy pozitív lett, viszont másnap nem mentem már munkába. Az első teszten kívül csináltam még 2 másikat is, csak hogy biztosak legyünk benne, aztán pedig el mentem a nőgyógyászhoz, aki megmondta, hogy a tesztek nem hazudtak.
Az ezutáni időszak arról szólt, hogy vérvételekre kellett menni, ultrahangokra (persze ezekre még kell később is), illetve tanácsadásra, valamint a védőnőhöz is járni kell bizonyos időszakokban. Így a téli időszakban nem valami kellemes járkálni, ráadásul a nagy kabátokat sosem szerettem, így van ez most is. Szerencsére a baba tavasszal fog érkezni, aminek azért is örülök, mert a kedvenc évszakom. Természetesen már szívesen vásárolnék ezt-azt, ami babaholmi, de még korai lenne. Egyébként, már tudni lehet a nemét is. Kisfiút szerettem volna mindig is, így az is lesz. Az égiek a kedvemben járnak :D Már a neve is megvan, így szerencsére nem kell gondolkodnunk ezen. Hogy őszinte legyek, a név nem az én ötletem volt, de tetszik és a családnévhez is tökéletesen passzol. Azért kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak telni a következő hónapok. Lesz mit tanulni majd, de ezt is át kell élni.

Talán nem csak én vagyok az, akinek vannak olyan zenéi, melyektől jó lesz a kedve. Többnyire nálam ez japán popban mutatkozik meg. Most egy pár olyan dal jön, amiktől jól érzem magam :D

Valahogy úgy érzem, nehéz elkezdeni a blogolás témát, bár a folytatás már könnyebbnek néz ki. Pontosan mit is érdemes első alkalommal írni? Már elkezdtem több alkalommal is, de valahogy mindig az lett a vége, hogy töröltem, mert nem éreztem, hogy amit írok, az jó lesz kezdésnek. Bemutatkozással illik kezdeni, így íme: Little Fox néven fogok írni és így is lehet szólítani. Hamarosan 28 leszek, de addig eltelik még pár nap. Már házas vagyok és jelenleg 19 hetes terhes, bár a terhes szó szerintem csúnyán hangzik, hiszen ha egy nő állapotos, akkor nem terhet cipel magán. Még akkor sem, ha vannak kényes hónapok és nehéz napok is.
Egyik kedvenc tevékenységem az olvasás, bár a napokban mellőztem ezt, viszont jó lenne újra belemélyedni a könyvek csodás világába. Leginkább a romantikus műveket szeretem, de bármit elolvasok, ha a kezeim alá kerül. Tény és való, az iskolában lévő kötelező olvasmányokat sosem szerettem. Viszont lehet, hogy párat elolvasnék ma már azokból.
Remélem, hogy a későbbiekben nagyjából sikerül kiírkálni magamból azon dolgokat, melyeket szeretnék. És nem tagadom, az is jó lenne, ha akadna pár ember, aki olvasná is az írásaimat.