Számomra az első állapotosság egyenlő lett a lustasággal. Nem vagyok az a "fekszek egész nap" típus, de valahogy ez elkap, noha nem minden nap. Lassan a 20. hétbe érek és persze boldog vagyok, de jobban örülnék, ha letelne még az az időszak, ami hátra van. Bár maga a tény, hogy már 20 hét eltelt, furcsa, hisz olyan érzés ez nekem, mintha tegnap csináltam volna meg az első terhességi tesztemet. Minden egy hétfői napon kezdődött, amikor korán keltem, ugyanis melóba kellett menni, így a szokásos 3:20-ra beállított telefonom csörögni kezdett, bár nem éreztem magam valami jól, mintha lázas lettem volna. Mindenesetre nem foglalkoztam vele és mentem dolgozni. Bent a munkahelyen semmi erőm nem volt dolgozni, ráadásul a lábamon is alig bírtam megállni. Benéztem az ottani orvoshoz, ahol megmérték a lázam, persze kiderült, hogy semmi ilyen nincs. Vércukorszint mérést is kaptam, de azzal is minden rendben volt. Azt ne felejtsem el, hogy pluszban még a fejem is fájt, bár az elmúlt egy kis víz ivás után. Aztán jó néhány perc után visszamentem és ugyanúgy kínlódtam tovább. Mielőtt hazaértem volna, egy munkatársamat beküldtem a gyógyszertárba egy tesztért, mert azelőtt sokat voltam ott tesztekért, így már úgy voltam vele, hogy hátha... Otthon a párom társaságában megcsináltam a terhességi tesztet. És hát igen... 20. hét... Persze nem akartuk elhinni, hogy pozitív lett, viszont másnap nem mentem már munkába. Az első teszten kívül csináltam még 2 másikat is, csak hogy biztosak legyünk benne, aztán pedig el mentem a nőgyógyászhoz, aki megmondta, hogy a tesztek nem hazudtak.
Az ezutáni időszak arról szólt, hogy vérvételekre kellett menni, ultrahangokra (persze ezekre még kell később is), illetve tanácsadásra, valamint a védőnőhöz is járni kell bizonyos időszakokban. Így a téli időszakban nem valami kellemes járkálni, ráadásul a nagy kabátokat sosem szerettem, így van ez most is. Szerencsére a baba tavasszal fog érkezni, aminek azért is örülök, mert a kedvenc évszakom. Természetesen már szívesen vásárolnék ezt-azt, ami babaholmi, de még korai lenne. Egyébként, már tudni lehet a nemét is. Kisfiút szerettem volna mindig is, így az is lesz. Az égiek a kedvemben járnak :D Már a neve is megvan, így szerencsére nem kell gondolkodnunk ezen. Hogy őszinte legyek, a név nem az én ötletem volt, de tetszik és a családnévhez is tökéletesen passzol. Azért kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak telni a következő hónapok. Lesz mit tanulni majd, de ezt is át kell élni.